A betonozás kapcsán sokan tudják, hogy a téli időszakban ez a munkafolyamat rengeteg odafigyelést igényel, ezáltal súlyos hőmérsékleti követelményei vannak, hogy mikor szabad nekiállni a munkának. Rengetegen úgy vélik azonban, hogy ez csak a betonozásra érvényes állítás, azonban a vakolás esetén ugyanilyen gondot okozhat, sőt mi több, az összes vízzel higított építőanyagnál be kell tartanunk a kapcsolódó alapszabályt.
A legfontosabb alapszabály a téli vakolás és a téli betonozás kapcsán nem más, minthogy 5 Celsius fok alatt soha ne álljunk neki a munkának. Itt érdemes megjegyezni azonban, hogy ez a szabály elég szabadon értelmezhető, így sokan úgy vélik, ha odakint tartósan, még éjszaka is legalább 5 Celsius fokot meghaladó a hőmérséklet, akkor neki lehet állni, csakhogy ezen a téren mindig a felületet kell mérni, és nem a levegő hőfokát.
Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy bár a levegő kellemes 7-8 Celsius fokos, azaz vakolásra alkalmas az időjárás, még a napsütés is adott, viszont a kérdéses munkafelület hőmérséklete tartósan 4 Celsius fokos, és nem akar javulni. Ez komoly probléma, nem mellesleg kizáró ok is egyben, hiszen ilyenkor soha nem szabad nekiállni a vakolásnak, mert a teljes száradási idő legalább három nap, ebben az intervallumban tehát nem kerülhetne fagypont közelébe a hőmérséklet, ellenkező esetben kellemetlen problémákkal számolhatunk. Hogy mifélékkel?
Amennyiben a vakolat a felhordást követően 5 Celsius foknál alacsonyabb hőmérséklettel érintkezett az első három napban, akkor annak a következményei különféle esztétikai hibák lehetnek. Ha ilyesmit tapasztalunk, elmondhatjuk bátran, hogy a jobbik esettel találkoztunk, bár helyesebb azt állítani, hogy két rossz közül a kevésbé rosszabb jelentkezett.
Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy a vakolat felülete megfehéredik, úgynevezett mészkiszivárgás történik, ami akkor is előfordulhat, ha túl nedves vagy párás az idő, tehát nem feltétlenül kell hozzá alacsonyabb hőmérséklet. Bármelyik háttérről is legyen szó, a rossz száradási körülmény áll a háttérben, vagyis a kötőanyagok és a sószármazékok dúsulása következik be, amit sok esetben átfestéssel tudunk orvosolni.
Minden egyes kannás vakolóanyag erősen fagyveszélyes, ez csomagolásukon is fel van tüntetve, és nemcsak használatuk, hanem szállításuk, illetve tárolásuk során egyaránt oda kell figyelni a problémára. Amennyiben a felület túl hideg, vagy maga a vakolat megfagyott, akkor azt tapasztaljuk majd, hogy nem tapad hozzá a falhoz, vagy rögtön hólyagosodik, mállani kezd.
Sokszor előfordulhat, hogy a hibajelenség nem is azonnal, hanem csak később, például egy enyhébb időszakban mutatkozik meg először, ezáltal a tavasz beköszöntésével. Ilyenkor rendszerint foltokban vagy nagyobb felületeken kezd bomlani a vakolat, amit minden esetben le kell majd vernünk egészen addig, amíg laza felületet nem érzékelünk. Extrém esetben az egész vakolatot vissza kell bontani, a foltokat pedig kipótolni.
Bár a nyári időszak a legszerencsésebb a vakolásra, azonban sokan mégis úgy döntenek, vagy arra kényszerülnek, hogy megkockáztassák a téli vakolást annak ellenére is, hogy ez a legtöbb esetben nagy kockázattal jár. Amennyiben mégis most állnánk neki a folyamatnak, akkor íme hozzá néhány hasznos tanács:
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
