Szilikonos fugázás lépésről-lépésre

Mindent a szilikonos fugázásról

Hézagok tömítésére és fugák kialakítására az esetek jelentős többségében fürdőszobákban, konyhákban, valamint olyan közegekben lehet nagy szükség, ahol hidegburkolatot és vizesblokkot alkalmaztak, noha más egyéb esetekben is fontos lehet. Míg a hagyományos fugaanyagok jellemzően merev megoldások és nem vízállók, ezért gyakran lehet szükségünk valamilyen rugalmas, mégis jól szigetelő tömítőanyagra, mint amilyen például a szilikon.

A szilikon a belsőépítészetben, de különösen a hidegburkolás terén kifejezetten gyakran alkalmazott építőanyag, aminek az oka, hogy olyan helyen is alkalmazható, ahol a felületek között gyakori a dilatáció, a repedezésre való hajlam. A Békás Épker kínálatából piacvezető áron megvásárolható szilikon ugyanis ilyen közegben érzi jól magát igazán, ezért nem meglepő, hogy egyre több típusát ismerjük és használjuk a hétköznapokban.

Aktuális cikkünkben ezért összegyűjtöttünk minden fontos tudnivalót mind a szilikonokról, mind magáról a szilikonozás folyamatáról.

Milyen típusai vannak a szilikonnak?

A tömítő szilikonnak manapság többféle típusa ismert, amelyek azt a célt szolgálják, hogy minden környezetben megállják a helyüket.

Az egyik leggyakoribb típus a szaniterszilikon, amit azzal a célzattal fejlesztettek, hogy nedves közegben, tipikusan vizesblokkok környékén megállja a helyét, így például konyhákban vagy fürdőszobákban kifejezetten magas hatásfokkal alkalmazható. Jellemző rájuk az ecetes illat, ami a bennük található penész- és gombagátló adalékanyag miatt van.

Ezen felül beszélhetünk neutrális szilikonról, amit többnyire üvegekhez, fémes anyagokhoz, illetve tükrökhöz lehet előnyösen alkalmazni úgy, hogy közben – fém esetén különösen – nem kell tartanunk a korróziótól. Természetesen van univerzális szilikon is, ami valamennyi felületen megállja a helyét, még betonon, téglán vagy fán sem okoz csalódást, de az akrilhoz hasonlóan ebből is vannak festhető megoldások.

A festhető, akrilbázisú szilikon jellemzően fehér vagy átlátszó színű, a teljes száradást követően pedig ugyanúgy festhető, mint valamennyi felület. Ez különösen repedező falazatok vagy illesztések esetén hasznos tulajdonság, de olyan magas hőtágulású helyeken is, ahol a szilikon felület közvetlenül nem találkozik extrémen magas hőmérsékletekkel.

Szilikonozás lépésről-lépésre

Konkrétan a hidegburkolatoknál jellemző, repedésre hajlamos vagy vízzel érintkező rések tömítése manapság már nem tekinthető olyan feladatnak, ami szakembert igényel. A megfelelő eszközökkel és kézügyességgel ugyanis ma már nagyon könnyen elvégezhetjük ezt a feladatot a saját kezünkkel is. Érdemes odafigyelni rá, hiszen különösen a vizes blokkok esetén egy vízszivárgás óriási kellemetlenségeket, nem mellesleg pedig hatalmas károkat tud okozni mind a lakás szerkezetében, mind az elektromos eszközökben, társasház esetén pedig ez a probléma akár a szomszédokra is kiterjedhet.

Mindehhez hozzátartozik, hogy konkrétan a szilikon, mint tömítőanyag ára sem tekinthető kiemelkedően magasnak, így gyakorlatilag néhány száz-, nagyobb helyiségek esetén néhány ezer forintból sokkal otthonosabbá és biztonságosabbá tehetjük vele a vizes blokkokat. Ezzel akár több százezer forintos károktól is megóvhatjuk hosszabb távon otthonunkat. Fontos továbbá, hogy a manapság kereskedelmi forgalomban kapható szilikonok többsége egykomponensű, vagyis a felhasználónak nem kell a keveréssel, az oldással vagy az arányokkal foglalkoznia, csak készen megvenni a boltban és használni. Hogy mégis miként? Lássuk!

• Noha a szilikon alapvetően nem egy kényes építőanyag, azonban használatához nagyon fontosak az előkészületek. Példának okáért lényeges eltávolítani a régi szilikon tömítést, méghozzá a legapróbb darabokat is azért, hogy a friss szilikon megfelelően tapadhasson a helyére.
• A régi tömítés mellett nagyon lényeges, hogy a felületet megtisztítsuk a kosztól, a portól és a zsíros lerakódásoktól, vizes blokknál a vízkőtől, az esetleges penésztől, hiszen ezek jelentős mértékben akadályozzák a szilikon megfelelő kötését.
• Ha nedves ronggyal vagy vegyszerrel takarítunk, mindig hagyjuk megszáradni a felületet, addig sem a szilikont nem tudjuk felhordani, sem a további előkészítő munkákat nem tudjuk elvégezni.
• A szilikon bár könnyedén eltávolítható a száradás után, azonban rengeteg kellemetlenséget megspórolhatunk magunknak, ha a környező felületeket egy maszkoló szalaggal eltakarjuk, azaz gyakorlatilag kijelöljük azt a részt, ahol a szilikon tapadhat, megjelenhet.
• Bontsuk ki a tubusos szilikont, amihez az esetek többségében egy éles szikére lesz szükségünk. Tekerjük le a tubus csőrét, majd az ott található műanyag kiemelkedést óvatosan vágjuk le addig, amíg meg nem látjuk a krémszerű masszát, majd csavarjuk vissza rá a kinyomó csőrt.
• A szilikon tubusát behelyezzük egy kinyomó pisztolyba. Ha egyszerre nagyobb mennyiségű szilikont kell adagolnunk, akkor a csőr végéből vágjunk le valamennyit a nagyobb átmérő érdekében, majd kezdjük el egyenletes mennyiségben kinyomni a masszát.
• Érdemes egy kicsit többet használni – ebben az esetben a pazarlás kicsit elkerülhetetlen –, hogy minden apró rést megfelelően ki tudjon tölteni az anyag. A felhordást követően rögtön gondoskodjunk a felesleges mennyiség eltávolításáról, amire többféle lehetőségünk van: elhúzhatjuk az ujjunkkal is a kinyomott szilikont, de használhatunk hozzá lejárt bankkártyát vagy direkt erre a célra kialakított műanyag célszerszámot is.
• Még frissen távolítsuk el a maszkolószalagot, mert kötés után az egész szilikonfelületet felszakíthatja, majd várjuk meg a száradást. Előfordulhat, hogy a rés olyan jelentős, hogy első alkalommal nem is tudjuk befedni. Ilyenkor kétszer, esetenként akár háromszor is rá kell húznunk a szilikonnal, de fontos, hogy minden esetben várjuk meg a teljes száradást.
• A szilikon akkor száradt meg, amikor már nem kenődik, nem látszik meg rajta az ujjlenyomatunk sem. A legtöbb termék csomagolásán feltüntetik a száradási időt, ezt azonban sok esetben ne vegyük készpénznek.

Hogyan távolíthatjuk el a régi szilikont?

A szilikon alkalmazása kapcsán alighanem minden pont könnyedén érthető volt, amivel gondunk lehet, az leginkább a régi szilikonfelület eltávolítása még a munka első lépéseinél. A szilikont ugyanis bizonyos időközönként mondhatni fel kell újítani, fel kell frissíteni, és ennek a legjobb módja, ha a régi felületet teljes egészében eltávolítjuk, mert a berepedezés, az elszíneződés esztétikailag sok kellemetlenséget okoz, illetve ilyenkor már a szilikon funkciója sem a régi.

Ami problémát okoz, hogy a szilikon annyira erősen képes kötődni bizonyos felületekhez, hogy eltávolítása rengeteg kellemetlenséget tud okozni, a legnagyobb probléma pedig az, hogy a lúgos és savas állagú anyagoknak is ellenáll. Ha olyan a felület, akkor valamilyen műanyag kaparóval mechanikus úton kell nekiállnunk a feladatnak, de gyakran találkozhatunk olyan közegekkel, ahol ez a megoldás nem szerencsés, mert az alapfelület karcolódhat, sérülhet és így tovább.

Ilyenkor érdemes úgynevezett szilikon oldószert vásárolni, ami egy sűrű, ecsettel felvihető anyag, speciális összetételének köszönhetően pedig képes arra, hogy teljesen lebontja a szilikon sűrű anyagszerkezetét. Ezt követően gyakran egy rongy is elegendő ahhoz, hogy az egyébként tartós, gumiszerűre kötött szilikon könnyedén eltávolítható legyen.