Az aljzatszigetelés az egyik legkülönlegesebb módja a hagyományos hőszigetelésnek, ennek megfelelően nagyon ritkán esik róla szó, holott rendkívül fontos lenne bővebben is beszélni róla. Az aljzat megfelelő szigetelése ugyanis nagyon lényeges ahhoz, hogy leendő otthonunk komfortszintje egy sokkal magasabb szintet érhessen el. Az ugyanis egy dolog, hogy a födémen és a falakon keresztül megakadályozzuk a hideg levegő bejutását, illetve a meleg levegő kiáramlását, azonban az aljzat irányából jelentős hideghatás érkezhet, amivel tenni kell valamit. Ezt szolgálja az aljzatszigetelés, amit nemcsak az épülő új házak esetében lehet fontos elvégezni, hanem egy régi ház felújításakor is. Különösen abban az esetben, ha úgynevezett hajópadlós, azaz döngölt földalappal rendelkező felületről beszélünk, de a klasszikus Kádár-kockákból vagy a kilencvenes évek első felében épült ingatlanokból is kimaradt az aljzat szigetelése, hiába voltak itt már betonozott felületek.
A szakemberek egyöntetűen egyetértenek abban, hogy az aljzatbetonozást minden építkezéskor vagy felújításkor csak egyetlen alkalommal kell elvégezni, akkor azonban muszáj a legjobbra törekedni. Nem egy bonyolult feladat, azonban nagyon alapos és pontos tervezést, valamint gyakorlatot, illetve szakértelmet igényel. Mindez azért, mert az aljzat az alaphoz hasonlóan olyan eleme a háznak, amin utólag már gyakorlatilag lehetetlen javítani vagy módosítani. Az aljzatbetonról tudni kell, hogy a funkciója tekintetében egy olyan felületi elemről van szó, ami kellően stabil burkolatot ad a padlónak – ezért is hívjuk más néven fogadó rétegnek –, azonban önmagában a beton nagyon rossz hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, így elengedhetetlen hozzá néhány extra kiegészítő, hogy manapság is megfeleljen az igényeknek és elvárásoknak. Ezért van szükség az aljzatszigetelésre, amihez a Békás Épker kínálatából is választhatunk hőszigetelő elemeket.
Bár az újépítésű ingatlanoknál is fontos, azonban a régi építésű házaknál különösen lényeges az aljzatszigetelés. Ennek az oka, hogy évtizedekkel ezelőtt a családi házak még betonaljzatot sem kaptak, gyakorlatilag döngölt föld és sóderréteg biztosította a mai szerelőbeton tulajdonságait, majd ezen alakítottak ki egy párnafával ellátott padlós vagy parkettás rendszert. Ez mai szemmel nagyon korszerűtlen, hiszen nemcsak nagyon hideg volt a felület, hanem a nedvességnek sem nagyon állt ellen, így a fa nagyon hamar elkorhadt, eltörött, javításra szorult, a penészről és a gombáról pedig akkor még nem is beszéltünk.
Az ilyen rendszereket egy ház felújításakor elengedhetetlen cserélni. Jellemzően költséges és nehéz beruházás, de betonaljzat, illetve annak szigetelése nélkül soha nem lehet elérni azt a komfortszintet, ami manapság megszokott vagy elvárható. A döngölt földet ilyenkor alapmélységig ki kell emelni, hogy a teljes lábazat feltölthető legyen drénkővel, majd arra egy szigeteléssel ellátott szerelőbeton réteg kerülhessen, amit utána fel lehet önteni valamilyen terülőbetonnal vagy egyéb végleges aljzatmegoldással. Ennek a pontos tervezése és kiszámítása elengedhetetlen. Lássuk, hogy miként épül fel egy aljzat, és hol a helye a rendszerben a szigetelésnek.
Az aljzatbeton kialakításához minden esetben fontos meghatározni a leendő padló szintjét. Ez felújításkor adott, egyéb esetben azonban nagyon alapos mérést igényel, hiszen ez határozza meg, hogy milyen vastagságban kell például felhordanunk a lábazatszintet kaviccsal, hol helyezkedjen el a szerelőbeton, illetve hová lehet tervezni a hő- és vízszigetelést, hiszen utóbbiról sem szabad megfeledkezni. Felújítás esetén a padlószintet egyszerű meghatározni, azonban hasznos gyakorlati tanács, hogy ne a padlószinten jelöljünk, hanem egy lézer segítségével attól nagyjából egy méterre, hiszen így a jelölések biztosan nem tűnnek el, ezen felül pedig biztosítható lesz, hogy minden egyes helyiségben ugyanaz a padlószint legyen. Ettől a jelöléstől mindig pontosan igazodhatunk az egyes rétegekhez.
Hogy milyen rétegekről beszélünk már sokadik alkalommal? A komplett aljzatbeton alatt elhelyezkedő szintekről, amelyek nagyon változatosak lehetnek. Az építkezés jellege alapvetően meghatározza, hogy az alap után rögtön a szerelőbeton következik-e vagy egy vastagabb kavicsréteg – ami gyakran sóder is lehet –, de az biztos, hogy közvetlenül az aljzatbeton alatt van egy réteg víz- és hőszigetelés, illetve hagyományos fólia is, és csak erre kerül a legfelső aljzat, amit aztán lehet burkolni és így tovább. Nyilván a helyzetet bonyolíthatja egy padlófűtés, amit például közvetlenül az aljzatbeton alatt lehet elhelyezni, de az esetek jelentős többségében ez a bevett szokás.
Az aljzat kialakításához egészen hétköznapi, az ingatlan más részein is alkalmazott összetevőket kell alkalmaznunk. Maga az aljzatszigetelés például – ha csak a hőszigetelést vesszük figyelembe – teljesen általános EPS lapokból tevődik össze, de a precízebbek gyakran használnak itt drágább lépésálló típusokat. Ezeket résmentesen kell elhelyezni ahhoz, hogy egységesen, az aljzat minden pontján el tudják látni a feladatukat.
Maga az aljzat ezzel szemben egyszerű betonból készül. Alapvetően apró szemcseméretű sóderből kevert betonról van szó, ami elég finom ahhoz, hogy könnyen lehessen dolgozni vele, de elég masszív ahhoz is, hogy kellően vastag szerkezetet tudjunk kialakítani a segítségével. Praktikus, de drága megoldás ebből a szempontból a zsákos Estrich beton, amit csak vízzel elkeverve rögtön lehet alkalmazni az adott helyen. Olcsóbb alternatíva, ha a helyszínre rendelt sóderrel és cementtel dolgozunk, aminél egyedül a hibafaktornak van nagy esélye, hiszen itt oda kell figyelni a megfelelő keverési arányra. Bármelyik típust is választjuk, az így készült aljzat nemcsak jó hővezető tulajdonságokkal rendelkezik, hanem nagyszerű terhelhetőség is jellemzi.
A rétegrend és az anyaghasználat mellett fontos lehet még beszélni a méretekről is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy maga a szigetelés vagy konkrétan az aljzatbeton milyen vastag. Általánosságban elmondható, hogy a ház tervei és kialakításai miatt akár jelentősebb eltérések is lehetnek az egyes rétegek vastagságát tekintve. A legtöbbször a kavicsréteggel és a szerelőbetonnal lehet, illetve kell is csalni a legtöbbet, hiszen maga az aljzat szabvány szerint ritkán vastagabb 6-8 centiméternél. Ennél nagyon ritkán kevesebb, de több sem jellemző, hiszen az minden tekintetben túlzás. Padlófűtés esetén például alig van más opció, ilyenkor 4-6 centiméter például a minimum, amiben gondolkozni kell. Nyilván minél nagyobb a leendő terhelés, annál vastagabban kell gondolkodni, de a 10 centimétert az aljzatbeton vastagsága önmagában ritkán haladja meg.
Hogy az aljzatszigetelés ezzel szemben milyen vastagságú legyen? Ezen a téren is leginkább a szabványt kell követni. Normál esetben egy sor EPS lap bőven elegendő ehhez, így maga a szigetelés rétege maximum 5 centiméteres. Erősen indokolt esetben lehet vastagabb, azonban az aljzat hőszigetelésének szempontjából ez már nem túl jelentős vagy fontos különbség. A lényeg itt sokkal inkább az, hogy legyen egy olyan réteg, ami a betonnal ellentétben segít a szigetelésben.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
