Mindent a szilikonozásról

A szilikon egy rendkívül rugalmas tömítőanyag, melyet egy lakás építése vagy felújítása során számtalan esetben és helyen alkalmaznak.

Leginkább azért terjedt el az építőiparban, mert szilárd anyagokkal nem lehet olyan helyeken tömíteni vagy például fugázni, ahol dilatáció, azaz kisebb-nagyobb térfogatváltozás léphet fel. A problémás helyek közé sorolhatjuk példának okáért a különböző anyagok találkozási pontjait, hiszen egy fa küszöb vagy egy járólap között folyamatos mozgás tapasztalható, melyet vagy üresen hagyunk, vagy olyan rugalmas, de mégis masszív anyaggal töltünk fel, mint a szilikon.

A dilatációs résekről

Mivel az eltérő tulajdonságú anyagok másként reagálnak a hőmérsékletváltozásra és a nedvességre is, ezért nagyon fontos, hogy a találkozási pontokon dilatációs réseket hozzunk létre. A fenti példánál maradva egy fából készült küszöb például nedvesség hatására sokkal nagyobb tágulásra képes, mint a járólap, és a száradást követően is jelentősebb mértékben csökken a térfogata. Persze ez a mozgás megfigyelhető olyan helyeken is, ahol két hasonlóbb tulajdonságokkal bíró anyag találkozik, így például a fürdőkádak vagy a csempék.

Ezeknek a fizikai hatásoknak a megjelenését a munkálatok során nagyon fontos időben felfedezni annak érdekében, hogy dilatációs réseket, úgynevezett mesterséges hézagokat vagy repedéseket hozzunk létre, melyek természetesen soha nem maradnak tömítetlenül, ellenben nem is szabad őket szilárd vagy kemény alapanyaggal feltölteni. A dilatációs rés ugyanis folyamatosan mozgásban lesz, hiszen az eltérő anyagok találkozásánál fellépő térfogatváltozások itt mehetnek végbe, és mivel a beton a túlzott szilárdság miatt például mindig megrepedne, ezért a szilikon lehet az ideális választás, mert rugalmasságából kifolyólag engedi a mesterségesen létrehozott repedés tágulását és összehúzódását.

Dilatációs rések képzésére sok helyen szükség lehet, de a legtöbbször általában a fürdőszobákban, valamint az ajtók helyén alkalmazzák, sőt az előírás szerint minden 30 négyzetméter feletti egységes beltéri-, és 15 négyzetmétert meghaladó kültéri felületnél lényeges a kérdéses hézag kialakítása.

A szilikon alkalmazása és felhasználási módja

Mint a fentiekben is olvashattuk, a szilikon a legtöbb esetben a dilatációs rések kitöltésére alkalmas, melyek lehetnek szakember által az anyagmozgás érdekében létrehozottak, de például a falak mozgolódásából kialakult hegek is. Sőt mi több, a szilikont meglepően gyakran alkalmazzák fugázáskor vagy olyan helyeken, ahol lényeges tömíteni a kis réseket egy rugalmas, tartós, nem utolsó sorban pedig vízálló anyaggal.

Nagy általánosságban a szilikonról elmondható, hogy használata csak és kizárólag olyan felületen történhet, mely korábban zsírmentesítésre és portalanításra került, de frissen felvitt állapotban a rugalmas és nyúlós anyag a nedves helyeket sem szereti túlzottan. A felvitel helyét éppen ezért minden esetben alaposan szárítsuk ki, törölgessük át, porszívózzuk ki, ha pedig szükséges, akkor vigyünk fel rá zsírtalanító vegyszert. Utóbbi kapcsán az egyik legjobb alternatíva még mindig az ablaktisztításhoz használt folyadék, hiszen ennél olcsóbb, gyorsabban száradó és alaposabban zsírmentesítő vegyszert jelenleg nem találni a boltok polcain.

Ha a felületet megfelelően előkészítettük, akkor hozhatjuk a szilikont, aminek kiválasztására érdemes nagy gondot fordítani, hiszen számtalan változata ismert, ezáltal fugázáshoz például ne áttetszőt, hanem színben azonosat vásároljunk, de találhatunk fehéret is, ami jó alternatíva lehet a fürdőkben a kádak, a WC-k, a csempék és a járólapok találkozási pontjainál. A szilikon általában a sziloplaszthoz hasonló hengerben kapható, melyből egy csőrön keresztül, a megfelelő kinyomó pisztollyal tudjuk finoman adagolni az anyagot.

A munkához a szilikonon felül mindig legyen kéznél egy zsírtalanítóval töltött spriccelő, egy nagyobb rongy, valamint egy szilikon spakli, ami főként a fugák és a dilatációs rések esetében jelentősen megkönnyítheti a felhordott alapanyag eldolgozását, de sokan inkább a saját ujjukat részesítik előnyben ehhez a feladathoz. Mivel a szilikon nem maró hatású anyag – legfeljebb kellemetlen és szúrós szagot áraszthat –, ezért a bőrrel történő közvetlen érintkezést nem tiltják a gyártók.

A szilikonozás során mindig ügyeljünk arra, hogy a munkát saroktól-sarokig végezzük, illetve egyszerre csak annyi anyagot nyomjunk ki, amennyit rögtön el tudunk dolgozni. A levegővel érintkező szilikon ugyanis nagyon hamar szikkadni kezd, és akkor már nehezedik vele a munka, vagyis még friss, könnyen kenhető állapotában dolgozzuk el és törölgessük le a felületet, mert utána nehéz rájavítani. Fontos továbbá, hogy a szilikonozott felület esetében a takarítást mindig hagyjuk másnapra, mert a felületben órákkal a felvitelt követően is könnyedén kárt tehetünk. Amennyiben esetleg másnap vesszük észre, hogy valahová több szilikon került, egy szikével könnyedén levághatjuk a felesleget, pótlás esetén pedig figyeljünk arra, hogy az új rétegnek is legalább részben találkoznia kell az alapfelülettel.

Felkeltettük érdeklődését?

Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.


Legfrissebb híreink

Olvassa el legfrissebb híreinket

Így befolyásolja a gázfogyasztást a hatékony hőszigetelés

2018-12-13
Az utólagos hőszigetelés már rövid távon képes csökkenteni otthonunk rezsiköltségeit. Hogy mégis milyen mértékben?

A vakolatalapozás és a díszvakolat felhordása

2018-12-06
Egy megfelelően felépített hőszigetelő homlokzat utolsó két rétege minden esetben a vakolatalapozó és a díszvakolat.

Mi az a hőhíd, és miért fontos a megszüntetése?

2018-11-28
A hőhíd a modern otthonok egyik legnagyobb ellensége, ami a hőszigetelő rendszer hiányosságához vezethető vissza.
Hiba!

A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Rendben