Egyre gyakrabban találkozhatunk az építkezéseken horganyzott lemezekkel, melyek leginkább a külső burkolás tekintetében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Komplett tetőhéjazatok, tűzfalburkolatok, kerítések készülhetnek belőlük, de természetesen megannyi más esetben is jól alkalmazhatók.
Emiatt döntöttünk úgy, hogy alaposabban is bemutatjuk a kínálatunkban piacvezető árakon megtalálható horganyzott lemezt, illetve összegyűjtünk minden fontos információt, amit erről az alapanyagról csak tudni kell.
Mint a legtöbb építőanyag, így természetesen a horganyzott lemez sem csak egyik pillanatról a másikra született, éppen ellenkezőleg, nagyon hosszú folyamat eredménye volt, míg az emberiség a tudomány tekintetében eljutott az egyszerű fémtől a horganyzott megoldásokig.
A horganyzott lemez valójában nem más, mint egy hagyományos fémlemez cinkkel bevont, ezáltal tartósított változata, amit az építőipar legkülönfélébb ágazataiban alkalmaznak a legnagyobb mennyiségben. Nagy előnye, hogy kiválóan ellenáll a korróziónak, így rendkívül tartós szerkezeteken képezhet felületet, ami azért különleges, mert az emberiség történetében ez az alapanyag ritkán tetszelgett ilyen szerepben.
Aki esetleg nem tudná, hogy miért kapták a cinkkel bevont lemezek a horganyzott jelzőt, annak egyenesen a nyelvújítás korába kell visszanyúlnia a válaszért, amikor a cinket horganynak nevezték el. Így lett a kellemetlen hangzású cinkelt lemezből a horganyzott lemez.
Nagy népszerűségét leginkább annak köszönheti, hogy maximálisan ellenáll a korróziónak, ezen felül kiválóan alakítható, festhető és formázható, miközben előállítása is viszonylag olcsó, bár manapság ugyanúgy megemelkedett az ára, mint az építőanyagok többségének.
Az 1700-as évek végéig nyúlik vissza a horganyzott lemez története
Érdekesség a horganyzott lemezek kapcsán, hogy történetük a 18. századig vezethető vissza, amikor Bristolban 1743-ban beüzemelték az első olyan olvasztót, ami alkalmas volt arra, hogy tiszta cinket állítson elő. Konkrétan az első cinklemezek hengerlési technológiáját 1805-ben fejlesztették ki, és alig néhány évre rá megalakult az első olyan hengermű, mely ipari mennyiségben kezdte el ontani magából ezeket az anyagokat.
Valójában a cinklemezek hengerlése, a hozzájuk kapcsolódó alakíthatóság, valamint az acéllemezek horganyzása egyidős technológia, néhány év eltéréssel jelentek meg tömegesen a piacon az 1800-as évek elején.
A technológia meglepően gyorsan megjelent hazánkban is, az első vállalat, mely horganyzott lemezt készített az országban a Nádasdi Lemezgyár volt az 1800-as évek második felében, ahol rövid határidőn belül nemcsak sík, hanem hullámos lemezek is készültek ónozott és horganyzott bevonattal, érdekesség pedig, hogy külföldön is nagy népszerűségnek örvendtek.
Mint fentebb már elhangzott, a horganyzott lemezek egyik legfontosabb tulajdonsága a korrózióvédelem, melynek kapcsán három típust különböztethetünk meg egymástól. Létezik aktív és passzív védelem, valamint a legismertebb és leghatásosabb a kettő kombinálására épülő megoldás.
Ennek a lényege, hogy az acéllemezt valamilyen reakcióképesebb fémmel vonják be, így általában cinkkel, aminek az elnevezése a horganyzott vagy kevésbé ismert nevén cinkbevont acél.
Ez a bevonat kimagasló védelmet nyújt a korrózió ellen azáltal, hogy a fémlemez felszínén egy összefüggő oxidréteg alakul ki, ami képes teljesen elszigetelni azt például a csapadék vagy a levegőben található oxigén káros hatásaitól. Amennyiben ez a külső cinkbevonat sérül, az alsó fémréteg védelmi pajzsán is rés keletkezik, azaz oxidálódásnak, rozsdásodásnak indul.
Minden horganyzott lemez alapanyaga a hidegen hengerelt acél, mely változó méretekben kerül a gyártószalagra, így a 800 mm szélességtől és 0,35 mm vastagságtól kezdve az 1500 mm szélességig és 4,00 mm vastagságig változhatnak a paraméterei.
A gyártástechnológia neve az úgynevezett Sendzimir, melyet az eljárást kidolgozó feltalálóról neveztek el. A lemezgyártáshoz kapcsolódó gépsor jellemzően több egységből áll. A gyártás első lépése, hogy a többtonnás fémtekercseket egy speciális eszközzel úgymond végtelenítik, azaz biztosítják, hogy folyamatosan haladjon végig a soron.
A lemezszalag először áthalad egy olyan hőkezelő kemencén, mely azt a célt szolgálja, hogy az acélt kristályosítsa, azaz garantáltan megfelelő mechanikai paramétereket kaphasson a termék. Még a kemencén belül speciális védőgázos kezelés is zajlik, hogy ezzel tisztítsák a felületet.
Ezt követően úsztatják át a gyakran 1200 Celsius fokról 450 Celsius fokra visszahűtött lemezt a folyékony horganyon, hogy arra legalább 99 százalékos cinktartalommal rendelkező olvadék kerüljön egyenletes mennyiségben. Miután ez olvadt bevonat megdermedt, a lemezt 100 Celsius fok alá hűtik.
Ezt követően állítják be a végső mechanikai tulajdonságokat, majd utolsó lépésként híg krómsavval történik a felület végső kezelése. Ezt követően a tekercsekbe halmozott lemezek darabolása, hasítása és profilozása zárja a gyártási folyamatot.
A legtöbb horganyzott lemezt jelenleg még mindig a járműiparban és a gépiparban használják, de a csomagolásban – főként a konzerviparban és az elektronikai ágazatokban is kifejezetten sok ilyen alapanyag fogy.
Ezekhez az ágazatokhoz mérten az építőipar még mindig viszonylag csekély mennyiségben használja, de miután egyre gyakoribbá vált a cserepes lemez, mint tetőhéjazat, ezért az arányok a jövőben alighanem alaposan megváltozhatnak.
Különösen annak fényében, hogy a tetők esetén eddig is horganyzott lemez biztosította az alapot az úgynevezett „bádogos” munkákhoz.
Az elemzések is azt mutatják, hogy a horganyzott lemezek népszerűsége a felhasználás tekintetében a jövőben drasztikus emelkedést produkál majd. Fontos kiemelni, hogy az építőiparban és a gépjárműiparban leginkább úgynevezett tűzi horganyzott lemezeket alkalmaznak azért, mert ezeknek a korrózióállósága gyakran sokkal jelentősebb, mint a hagyományos bevont megoldásoknak.
Az ágazat rendkívül nagy jövő előtt áll, rengeteget kísérleteznek a gyártók azzal, hogy miként tudják úgy csökkenteni a cinkbevonat mértékét, hogy közben a korrózióállóság ne szenvedjen csorbát.
Ezen felül rengeteg fejlesztés zajlik olyan cink vagy cinkötvözet bevonatok kapcsán, melyek a rozsdával szembeni ellenállást úgynevezett diszpregált szervetlen vegyületekkel tudják megvalósítani.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
