Milyen problémákkal találkozhatunk burkolás (csempézés) során?

Nem is annyira a megfelelő lerakás vagy az esztétika miatt, nagyon sokszor inkább a tapasztalat hiányából kifolyólag, hiszen megannyi apró hibát ejthetünk, ami azonnal talán elő sem jön, de másnap, a fugázás előtt, vagy esetleg pár nappal később olyan hibajelenségeket okozhat, amiből kifolyólag talán az egész frissen felragasztott burkolatot le kell szednünk a helyéről.

A csempe vagy a járólap lefektetése ugyanis ritkán okoz problémát, bár hibázhatunk a ragasztó lekeverésével, illetve a fugakeresztek kihagyásával, de ha ennyire nem értünk a burkoláshoz, akkor talán jobb lesz, ha bele sem kezdünk. A címben említett problémák felbukkanása esetén nem ilyesmikre gondoltunk, hanem nem várt eseményekre, mint például az, hogy megfelelő ragasztás esetén is lepotyog a csempe, vagy kopogtatás hatására nem telített puffanás, hanem tompa kongás jelentkezik, ami súlyos hiányosságra utal.

Mivel minden más problémát – rosszul kevert ragasztó, ferdén felhelyezett csempék – emberi mulasztás vagy figyelmetlenség idéz elő, ezért lássuk most közelebbről, hogy miért is találkozhatunk az említett jelenségekkel abban az esetben, ha mindent jól csináltunk, tehát a lapoknak papírforma szerint oda kellett volna tapadniuk a felülethez.

Mi okozhatja a problémát?

Amennyiben a csempék a száradást követően maguktól, vagy a fugakeresztek kiszedésekor lepotyognak, az esetek 99 százalékában a mélyalapozás hiánya okozza a problémát. Kevesen tudják ugyanis, hogy a csempézés nem a ragasztóanyag lekeverésével indul, hanem a falszerkezet megfelelő előkészítésével, hiszen fontos stabilizálni annak nedvszívó képességét. Amennyiben ugyanis erre nem kerül sor, akkor könnyen lehet, hogy a felkent ragasztóanyagból a fal egyszerűen elszívja a nedvességet még azelőtt, hogy megfelelő kötés alakulna ki a csempe hátsó felével, ezáltal a kívánt hatás nem jön létre. Ekkor a csempék egyszerűen elengednek, üreges kötés jön létre, és kisebb erőhatásra is leválnak a falszerkezetről. A mélyalapozás tehát burkolás esetében is rendkívül fontos!

Beszéljünk a fugakeresztekről

Sokszor előfordul ugyanakkor, hogy bár a csempék felragasztása jól sikerült, a kötés is kialakult, azonban a fugakeresztek kiszedésekor mégis lepottyan pár lap. Ennek az oka az, hogy a kérdéses távtartókat is rosszul használtuk. A fugakeresztek esetében ugyanis fontos betartani a szabályt, miszerint olyan mélyre helyezzük őket, hogy szükség esetén vékonyan rájuk tudjunk fugázni. Ilyen esetekben ugyanis, ha a kis műanyag keresztek meg is szorulnak a csempék között, akkor sem kell feszegetni a távtartót, ami így bent is maradhat a helyén. Minderre különösen akkor érdemes nagy figyelmet fordítani, amikor gyengébb minőségű csempével dolgozunk, hiszen ezeknél akár 2-3 milliméteres eltérés is lehet az egyes lapok között, vagyis míg valahol a fugakeresztek azonnal megszorulnak, máshol szinte maguktól kiesnek a helyükről.

A helyes csempézés négy aranyszabálya:

• Minden esetben használjunk mélyalapozót, még akkor is, ha frissen rakott fallal van dolgunk!
• Mindig a megfelelő csemperagasztót alkalmazzuk, ügyelve a helyes keverési arányokra és alkalmazásra!
• Ragasztáskor a csempék hátlapjára mindig ugyanolyan arányban kerüljön ragasztó, és ügyeljünk arra, hogy ne hagyjunk légbuborékokat!
• A távtartó fugakereszteket úgy helyezzük el, hogy rendeltetésük betöltése mellett könnyen el lehessen távolítani őket, vagy olyan mélyre kerüljenek, hogy szükség esetén beépíthetők legyenek a fugába.