Hiszen egy ránézésre épnek tűnő fal megbontása ugyanúgy járhat veszélyekkel és kellemetlen meglepetésekkel, mint egy repedezett, problémás szerkezeté. Az áthidalók esetében már a kisebb bontások is komoly odafigyelést és körültekintést igényelnek, ezáltal egy 120-130 centiméteres gerenda – ami egy 60 centiméteres ablaknál például alapkövetelmény – utólagos beépítésével akár nagyobb kárt is tehetünk a falszerkezetben, ha nem az előírásoknak megfelelően járunk el.
Tegyük fel, hogy minden szerszám adott az áthidalók beépítéséhez, és a megfelelő gerendát is sikerült kiválasztanunk hozzá, ezáltal ott állunk a kibontott ablak, illetve már csak a tátongó ablaknyílás előtt, melynek a felső részét szeretnénk biztonságosabbá és masszívabbá tenni az áthidalással. Fontos, hogy ilyen esetben a bontást minden esetben a nyílás valamelyik felső sarkán kezdjük meg, és próbáljuk meg gépi vésés esetén is a lehető legkevesebb vakolatot leverni, hiszen a külső rétegnek ilyenkor nagyon fontos összetartó szerepe van, ha eltávolítjuk, akkor komolyabb károk keletkezhetnek a falszerkezetben. Érdemes egyébiránt kerülni ilyen esetekben a gépi vésést, mert az erős motorok által keltett rezonancia könnyen kárt okozhat a falszerkezetben, ami téglaomlást idézhet elő.
Ha megfelelő réseket véstünk ki a gerenda számára az ablaknyílás két oldalán, az áthidaló bepróbálását követően először portalanítjuk a két üreget, majd kiszintezzük a gerendát, amihez egy hagyományos vízmérték lesz a célszerszámunk. Ügyeljünk rá, hogy a gerenda mindkét oldalon masszív téglára kerüljön, a szintezéshez pedig lekevert falazó habarcsot használjunk. Ha az áthidaló a helyén, hagyjuk meghúzni kicsit az alátett habarcsot, majd miután ellenőriztük a vizet és a szögeket, továbbléphetünk a munka következő fázisára.
Ha az áthidaló a helyén, megindulhat a gerenda vakolása annak érdekében, hogy ne keletkezzen hőhíd a frissen beépített elem körül. Amennyiben a gerenda és a fal között jelentős hézagot találunk, minden esetben használjunk téglaékeket vagy egyszerű téglatörmeléket ahhoz, hogy a hézag méretét csökkentsük, illetve a falszerkezet a későbbi mozgolódás esetén ne tudjon megülni, esetleg berepedezni a beavatkozás miatt. Ha a téglaékek a helyükön vannak, ismét falazó habarcsot keverünk, és kanállal megfelelően feltöltjük az üreget. Gyakorlott kőműveseknek ez egyszerű feladat, a kevésbé ügyesek számára pedig jó tanács, hogy mindig csak kevés anyagot vegyenek a kanálra, és azt mindig folyamatosan kenjék, húzzák le a gerenda szélén, és hagyják egy kicsit kötni a rétegeket, mielőtt újra rádolgoznának.
Sok esetben az áthidaló és a fal között akkora a hézag, hogy a falazó habarcs önmagában nem elég. Ilyen esetben tökéletes megoldás lehet, ha centis sűrűséggel téglaékeket alkalmazunk, a köztes részeket pedig néhány helyen sűrű habarccsal béleljük, a többit pedig alaposan kinyomjuk purhabbal, mely bár a szerkezetet nem tartja meg – erre kellenek az ékek –, ellenben a szigetelés szempontjából tökéletes lesz.
A legtöbb családi ház falszerkezete annyira széles, hogy az áthidalók utólagos beépítésekor nem elegendő egyetlen gerenda bevésése. Ilyenkor kettő, esetenként akár három áthidalóval is számolnunk kell. Ekkor ugyanúgy járunk el, mint a fentiekben, de míg az egyik gerendát belülről, a másikat kívülről helyezzük el a falszerkezetben, gondosan ügyelve a kettő közötti szintegyenlőségre, valamint a szigetelésre egyaránt.
Szintén lényeges még, hogy a dupla áthidalóknál addig ne bontsuk meg kívülről is a falat, amíg a belső gerenda nincs a helyén, illetve nem kötött meg, tehát a beavatkozás minden esetben kétnapos, hiszen az első gerendát legalább 24 órát hagyni kell kötni, hogy a külső bontással a fal már masszívan tartson. Hasznos lehet továbbá az ilyen nagyobb bontás előtt a födémet mindig alátámasztani, mert ezzel rendkívüli mértékben tehermentesíthetjük a falazatot.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
