Akár újépítésű-, akár felújítás előtt álló lakóházról beszélünk, bizonyos munkálatok az esetek többségében nagyon fontos kérdéseket vetnek fel. Ilyen többek között az aljzatolás és a vakolás sorrendisége is, hiszen bár sokak szerint teljesen jelentéktelen, hogy ez miként alakul – néhányan hajlamosak teljes egészében a kivitelezőre bízni –, de ha így lenne, akkor nyilvánvaló, hogy nem született volna meg ez az írás sem, hiszen a témával igenis nagyon lényeges foglalkozni. Ennek az oka leginkább az, hogy az elmúlt évtizedekben főként technológiai értelemben olyan fontos változások érték az építőipart, hogy lényeges feltenni ezt a kérdést!
Természetesen mielőtt rátérnénk a lényegre, szükséges egy kisebb szakmai definíció azzal kapcsolatban, hogy mit nevezünk aljzatnak és mit hívunk vakolatnak?
Az aljzat minden családi háznak a padlózata, annak is a legfelső rétege, amire a szőnyeg, a parketta, a járólap, tehát a különféle hideg- és melegburkolatok kerülnek. Az aljzat a teherhordó födémre kerül, alapanyagát pedig mindig a vastagság határozza meg, ezáltal lehet közönséges beton – avagy cement, víz és sóder –, de sok esetben elegendőek a különféle önterülő megoldások, melyek készanyagot tartalmaznak, tehát elegendő mindössze vízben elkeverni őket a felhordás előtt. Amennyiben a padlózat többrétegű, úsztatott aljzatról beszélünk.
A vakolás ezzel szemben a belső falszerkezeteken alkalmazott felületképzés, amit manapság már rendszerint valamilyen zsákos vakolóanyaggal valósítanak meg. Léteznek úgynevezett szárazvakolatok is, melyek olyanok, mintha gipszkartont helyeztünk volna fel a falra. Bármelyik alternatívát is választjuk, a vakolásra szinte mindig egy vékony glettréteg kerül, és végül arra hordhatjuk majd fel a festéket.
Amennyiben az úgynevezett szárazvakolat mellett döntünk, rögtön eldöntött a kérdés: mindig az aljzat kialakítása készül el elsőként, de minden más esetben általában a vakolásra kerül sor először, majd utólag alakítják ki a padlózatot, aminek az oka az, hogy a lecsöppenő, illetve megszáradó vakolattörmeléket könnyen el lehetett tüntetni. A kérdés azért lett általános mostanság, mert az újgenerációs építőanyagokkal a lakások építésének átfutási ideje drasztikusan lecsökkent, illetve folyamatosan igyekeznek spórolni a kivitelezők, de a szakipari munkák tekintetében megjelent módosítások is megkeverték egy kicsit a sorrendet. Egyre több vezeték ugyanis a padlóban, az aljzat alatt fut, aminek jóvoltából nemcsak a vésési munkálatok, hanem az anyagszükséglet is drasztikusan lecsökkenthető.
Bár ez önmagában jól hangzik, magával hozott egy elég komoly problémát! A különféle elektromos vezetékek és vízcsövek ugyanis emiatt az építkezés kellős közepén gyakorlatilag fedetlenül futnak a padlón. Ha tehát a kőművesek elsőként az aljzatolással indítják meg a munkát, akkor ezeket a csöveket mind összetapossák és megsértik, hiszen nem ritkán óriási tömegeket mozgatnak keresztül rajtuk. Emiatt vált kérdésessé a modern építészetben a két munkafolyamat sorrendisége.
Jó választás gyakorlatilag nincs, de a fentiek miatt sokkal költséghatékonyabb, ha az épületgépészeti szereléshez kapcsolódó munkafolyamatok után – már amennyiben valóban a padlón helyezkednek el a különféle vezetékek és csövek –, rögtön az aljzatolás következik. Ilyenkor ugyan a vakoláskor rengeteg szennyeződés hullhat a már kialakított aljzatra, de ezt néhány fólia leterítésével könnyedén megoldhatjuk. A nyers födémre fektetett vezetékek sérülése ellen viszont nem lehet megfelelően védekezni.
Jó alternatíva lehet a házépítés során az összehangolt munkavégzés, amikor először csak a falakba vésett alapszerelést végzik el a szakemberek, majd megtörténik a vakolás, és ha ez kész, akkor jöhetnek az aljzat alatt futó csövek, melyekre utána rögtön rá lehet fektetni a betont úgy, hogy nincs károkozás.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
