A lakóházak külső hőszigetelésére az elmúlt években óriási figyelmet fordított az építőipar, ami nem véletlen, hiszen egy rossz szigeteléssel ellátott otthonban a fűtési energia jelentős része a falakon, a födémen és a tetőszerkezeten keresztül gyakorlatilag elszökik, teljes mértékben kárba vész. Ezért komédiába illő sok esetben, amikor utólagos hőszigetelés esetén nagy figyelmet fordítanak a falak burkolására, azonban a födémet, valamint a tetőszerkezetet – pláne tetőtér esetén – figyelmen kívül hagyják, márpedig a hő rendszerint felfelé mozog, vagyis egy homlokzati hőszigetelés önmagában semmit sem ér, ha nem társulnak hozzá a fentiek. Pláne tetőtér esetén azonban az extra szigetelés rengeteg kérdést vet fel a kivitelezés szempontjából!
A tetőtér szigeteléséhez kőzetgyapotot és üveggyapotot egyaránt használhatunk, a választást pedig rendszerint a tetőszerkezet kialakítása, valamint a megrendelő igényei és pénztárcái határozzák meg, de az adott szigetelőanyag tulajdonságai és típusai sem elhanyagolhatók. Amiről azonban minden esetben kizárólag szakmai követelmények döntenek, az nem más, minthogy milyen szigetelés kerüljön a szarufák közé és a szarufák fölé. A két megoldás ugyanis eltérő alapanyagokat igényel, ezáltal a szarufák közti helyre rendszerint egy puha szerkezetű üveg- vagy kőzetgyapot kerül, amit könnyen el lehet helyezni a fagerendák között, akár közvetlenül a tetőléceken vagy a tetőfólián, azonban rögzítésre vagy felületképzésre nem alkalmasak. Ezzel szemben a szarufa fölé egy keményebb, lemezes vagy táblás kialakítású anyag kerül, ami könnyen rögzíthető, és elég szilárd ahhoz, hogy terhelhető legyen.
A teljesítmény szempontjából lényeges különbség egyik között sem tapasztalható, hiszen a szarufák közé eső anyag bár vaskosabbnak tűnik, gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint a vékonyabb préselt lemez, így ebben a kérdésben sokkal inkább a szigetelés beépítésének a minősége dönt.
A szarufák közötti tetőtér-szigetelés a legtöbbször az úgynevezett magastetőknél kerül alkalmazásra, de más esetben is gyakori megoldás, azonban nem árt előre felkészülni, mert a szarufák kiosztása a legritkább esetben történik olyan formában, hogy az kedvezzen a gazdaságos beépítésnek. Míg ugyanis az üveg- és kőzetgyapotot fix szélességben gyártják, a szarufák közötti távolság az 50 centimétertől a 90 centiméterig terjedhet, ami sok esetben szükségessé teszi a szigetelőanyag vágását vagy toldását, ehhez pedig nagy szakértelem kell, ellenkező esetben könnyedén számolhatunk hőhidak kialakulásával, melyek csökkentik a szigetelés minőségét.
A vastagság tekintetében a szarufák között változó méretű szigetelés helyezhető el. A leggyakrabban a 12 és a 20 centiméteres megoldásokat alkalmazzák, és ebben az esetben tökéletesen megfigyelhető az egyenes arányosság elve, vagyis minél vastagabb szigetelés kerül a szarufák közé, a tetőszerkezeten keresztül annyival kevesebb fűtött vagy hűtött levegő áramlik ki a szabadba. Természetesen ezt a szarufa méretei is meghatározzák, éppen ezért gyakori, hogy a köztes szigetelést külső, úgynevezett kiegészítő lemezes üveg- vagy kőzetgyapottal támogatják meg akár 4-8 centiméteres vastagságban is, ami gyakorlatilag egy bombabiztos megoldás.
Általánosságban kijelenthető, hogy bár a szarufák fölé kerülő tetőtér-szigetelés nagyon fontos, önmagában nagyon ritkán találkozhatunk vele, leginkább csak kiegészítő jelleggel használják, hogy megtámogassák a szerkezet közé beépített puha szigetelést mind a tartósság, mind a hőhidak megakadályozásának tekintetében. Fontos kiemelni, hogy új tető építésénél, vagy az úgynevezett héj – pala, cserép, lemez stb. – cseréjénél nemcsak a szarufák belső, hanem a külső oldalát is lehetőségünk nyílik szigetelni, ami ritkán látott megoldás, holott rengeteg előnye ismert. Ezek a következők:
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
