Egyáltalán nem kell járatosnak lenni az építőiparban vagy a kőműves-szakmában ahhoz, hogy tisztában legyünk vele: minden egyes ingatlannak szüksége van fundamentumra, avagy egy olyan biztos alapra, ami a föld alatt biztosítja az egész épület tartását. Magának az alapnak nagyon sok funkciója van. Nemcsak megfelelő tartást nyújt a felépítménynek, hanem példának okáért egy megfelelő vízszigetelés esetén az élettartamot is növeli, a falak vizesedésének a megakadályozásával pedig lényegesen javítja hosszabb távon a belső terek élhető jellegét – különös tekintettel a komfortszintre. Bár nagyon sokféle alaptípust ismerünk, Magyarországon főként a sávalap a jellemző, ami egyszerű kivitelezése és minimális anyagigénye miatt különösen fontos lehet.
Az alap minősége hosszabb távon is alapvetően határozza meg egy ingatlan tulajdonságait. Arról van itt szó, hogy minél tartósabb kialakítással rendelkezik egy fundamentum, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a későbbiekben például megsüllyedjen és repedezni kezdjen a ház falazata, ami egy nagyon súlyos statikai hiányosság, és csak nagyon drága megoldásokkal orvosolható. Ilyen például az utólagos alapozás, a mellé falazás vagy éppen az aláinjektálás. Ha mindezt meg akarjuk akadályozni, akkor elengedhetetlen észnél lenni a sávalap kialakításánál, és odafigyelni a vasalásra, amit a fundamentumnál valamiért gyakran kihagynak a kivitelezők és az építkezők, pedig nagy szerepe van abban, hogy az alap később egy nagy egészként működjön, és ne tudjon részeiben megsüllyedni. Hogy milyen szabályai vannak a sávalap vasalásának, egyáltalán hogyan kell ezt helyesen végezni? Az alábbiakban ezt vettük sorra!
Az alapozás kapcsán már rögtön itt az elején le kell fektetnünk egy nagyon fontos tényt, ami nem feltétlenül a minőséghez kapcsolódik, sokkal inkább ahhoz, hogy optimális esetben nem az alapozáshoz kell igazítani az épülő ingatlant, hanem minden esetben otthonunkhoz szükséges méretezni, illetve választani megfelelő fundamentumot. Egy családi ház esetén – ahol nem mindig kivitelezők végzik a munkát, hanem gyakran önerőből, baráti segítséggel indul a munka már a kezdetektől –, nagyon fontos mérlegelni néhány dolgot. Egy ilyen épületnek jellemzően vannak tartófalai és válaszfalai. Közülük a tartófalak azok, amelyek a legnagyobb terhet közvetítik az alap irányába, hiszen jellemzően nemcsak a falazatot kell elviselnie itt a fundamentumnak, hanem többek között a tető által függőleges irányba közvetített terheket is.
A falakról tudni kell, hogy kialakításukból és formájukból fakadóan nem pont-, hanem vonalszerű terhelést továbbítanak a fundamentum számára, ezért elengedhetetlen, hogy az alátámasztásuknak is vonalszerű jelleget kell felvenniük. Ez a vonalszerű alátámasztás lesz a sávalap. Csak a szemléltetés kedvéért, ha házunk cölöpökre épülne, akkor a terhelés sem vonal-, hanem pontszerű lenne, ezáltal ilyenkor felesleges volna sávalapot készíteni. Ebben a felállásban az úgynevezett pontalap jó megoldás, de ez nyilván egy családi háznál vagy bármilyen más, normál földfelszínre épített ingatlannál szóba sem jöhet. Ezért a családi házak többségénél a sávalap, ami számításba jöhet ilyenkor.
Természetesen a sávalap kialakításának is vannak olyan írott és íratlan szabályai, amelyeket be kell tartanunk ahhoz, hogy kellően tartós végeredmény születhessen. Ennek az oka nem más, minthogy egy 10 centiméter széles és 30 centiméter mély fundamentum is lehet sávalap, csakhogy ez egy lakóház esetében mindennek nevezhető, csak éppen elegendőnek nem. Az általánosságban elfogadott szabály, hogy a sávalapnak legalább 60 centiméteres szélességgel kell rendelkeznie, hogy kellő komfortossággal felhúzhatók legyenek rá a vastag tartófalak, amelyek nagyon lényegesek az épület szempontjából. A szélesség mellett azonban a mélység is legalább ennyire lényeges! Itt a 80 centimétert nevezhetjük lélektani méretnek, hiszen ezt hívjuk úgynevezett fagyhatárnak. Efölött nem ajánlott sávalapot készíteni, sőt inkább érdemes mélyebbre menni, és elérni legalább a 100 centimétert, ami jellemzően már egy tetőteres ingatlannak is megfelel.
Természetesen a sávalap méreteit nagyban befolyásolja a talajösszetétel, valamint a méret, a tervrajzon fellelhető sajátosságok, de az is, hogy hány szintet kell elbírnia. Értelemszerű, hogy egy háromemeletes ingatlannál sokkal mélyebb, illetve erősebb alapozásra lesz szükség. Itt azonban rögtön ki kell emelni egy másik lényeges dolgot, mégpedig a húzóerő kérdését. Ha elképzeljük a földben húzódó sávalapot, akkor a fentiek alapján nyilvánvalóvá válik, hogy az csak a nyomóterhelés felvételét képes elnyelni, illetve kezelni. Csakhogy egy alapnál, egy ingatlannál óriási húzerők is hatnak a fundamentumra. A húzóerő oldalirányban hat a betonra, és fellépésekor kellemetlen repedéseket, az egész alap széthullását eredményezheti, ami az ingatlan süllyedéséhez, később lakhatatlanná válásához vezethet. Ezt előzhetjük meg a Békás Épker kínálatából is megvásárolható betonacél beszerzésével, illetve helyes beépítésével. A betonacél ugyanis a betonalapba ágyazva nagyon erős ellenállást tud adni a húzóerőkkel szemben, csakhogy beépítésük szabályokhoz kötött. Elegendőek csak apró hibák ahhoz, hogy a beépített betonacél nemhogy erősítse, mint inkább gyengítse a fundamentumot. Ezért lássunk néhány fontos alapszabályt a sávalap vasalása kapcsán!
A sávalap vasalásának alapját a vasbeton adja. A más néven betonacélként ismert megoldás többféle méretben kapható. Érdemes statikussal vagy legalább egy kőműves szakemberrel egyeztetni a vásárlás előtt, hiszen a legolcsóbb, ezesetben legvékonyabb megoldások nem lesznek elegendők, a legvastagabbak pedig túlzottan gyengíthetik a szerkezetet, sőt megmunkálásuk is okozhat fejtörést. A legjobbak általában a 8-as, a 10-es, a 12-es és a 16-os betonacélok, ennél vékonyabb vagy vastagabb megoldásokat jellemzően csak nagyon ritkán alkalmaznak. A betonacél hajlamos a rozsdásodásra, de aggodalomra semmi ok, az ilyen megjelenés nem gyengíti őket, a betonban el lesznek zárba az oxigéntől, ennek megfelelően állapotuk nem romlik tovább.
A vasaláshoz használt acélszálakat vékonyabb esetben kézzel, a vastagabbakat viszont géppel kell hajlítani. Az elemeket nem hegesztjük, hanem egyszerű dróttal kötözzük a hajlítás során. Ennek az oka, hogy a hegesztéstől gyengül az anyag, és ez töréspontot eredményezhet. Ezért érdemes inkább átfedéssel és kötözéssel dolgozni. A betonvas általában 6 és 12 méteres szálakban kapható. Flex segítségével nagyon könnyen darabolhatók, azonban toldásuk a fentiek miatt mindig problémásabb. Különösen azért, mert a toldás helyén gyakran 30-40 centiméter átfedést kell alkalmazni.
A vasalás kapcsán elengedhetetlen a folyamatosság és a folytonosság, különös tekintettel a sarkok esetén, hiszen itt mindig megfelelő szögbe kell hajlítani a szálakat. Lényeges, mert általában a sarkokon a legnagyobb a terhelés, így oda kell figyelni az átfedésre. Ez nemcsak sarkoknál fontos, hanem a belső alapelemek, a T alakzatok találkozásánál is nagy figyelmet kell fordítani rá. Általában egy sávalapban legalább 4-8 szál vasbeton szálnak kell végigfutnia, gondosan ügyelve arra, hogy azok ne az alap szélein, hanem inkább középtájékán helyezkedjenek el, ellenkező esetben gyengítik a szerkezetet.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
