Az építőiparban az üveggyapotot már hosszú évtizedek óta használják arra, hogy kielégíthessék a különféle hang-, illetve hőszigetelő tulajdonságokat, és bár manapság már nagyon sok alternatívája van, bizonyos esetekben azonban még mindig gyakran találkozhatunk vele. Egy építkezéskor vagy felújításkor gyakran lehet rá szükség, ezért a Békás Épker kínálatából piacvezető áron vásárolhatjuk meg magunknak, legyen szükségünk akár néhány négyzetméternyi-, akár nagyobb felületek szigetelésére alkalmas mennyiségről.
Sajnos az elmúlt években az üveggyapot kapcsán nagyon sok tévhit terjedt el. Ez jelentős mértékben befolyásolta, hogy a kérdéses szigetelőelem háttérbe szorult, és más megoldások, újabb termékek kerültek hangsúlyba, illetve előtérbe. Részben ennek a „rossz hírnévnek” szeretnénk most elébe menni azzal, hogy az alábbiakban valamennyi fontos részletet és sajátosságot megosztunk az üveggyapotról, így pontosabban megismerve ezt a szigetelőanyagot, biztosan jobb véleménnyel leszünk róla.
Ha szeretnénk alaposabban is megismerkedni az üveggyapottal, akkor érdemes az elején kezdeni, és először meghatározni, hogy miről is van szó. Az üveggyapot ugyanis nem más, mint egy üvegszálakból gyártott mesterséges szigetelőanyag, ami olyan anyagszerkezettel rendelkezik, mint például a természetes gyapjú. Ennek köszönhetően rengeteg levegőt képes tárolni, miközben nehezen áthatolható szerkezeti rengeteget képez.
Az üveggyapotból leginkább takarószerű göngyölegeket készítenek, ezzel a legkönnyebb és leghatékonyabb dolgozni bizonyos közegekben, de természetesen táblás kiszerelésben egyaránt kapható. Ma már nagyon sokféle típusa ismert, méghozzá a legkülönfélébb tulajdonságokkal kiegészülve, amelyek között főként eltérő mechanikai sajátosságokat és termikus tulajdonságokat találhatunk.
A gyártási folyamat tekintetében az üveggyapot alapját a homok és az üveg adja. Utóbbi kapcsán ráadásul újrahasznosított üvegről van szó, így a szigetelőanyag valójában a környezettudatosság szempontjából is fontos szerepet játszik. Elkészítésekor a homokot és az üveget közel 1500 Celsius fokra hevítve, gyakorlatilag cseppfolyós állapotukban összekeverik, majd az így keletkező masszát formázzák, szálakra sodorják.
Hasonlóképpen kell elképzelni a folyamatot, mint ahogyan a vattacukor is készül. A megolvasztott alapanyagokra centrifugális hatást mérnek, aminek jóvoltából vattás állagú anyag keletkezik, amit kisméretű lyukakon préselnek át – így keletkeznek a szálak –, majd lehűtik azért, hogy az egész megszilárduljon. Hogy a végeredmény milyen mechanikai tulajdonságokat kap, az leginkább annak a függvénye, hogy extraként milyen kötőanyagot adtak hozzá.
Normál esetben minden szál érintkezési pontjánál találkozhatunk valamilyen kötőanyaggal, amitől az összetapad, csomósodik. Emiatt lényeges az egészet nagyjából 200 Celsius fokra hevíteni annak érdekében, hogy a gyantát ezzel polimerizálják, amitől az egész anyag formázható lesz. Így lehet préselni az üveggyapotot, aminek az eredménye egy nagyon erős, sűrű és stabil szigetelőanyag, ami utána a préselés mértékének függvényében lemezformára darabolható vagy hengerszerűen feltekerhető.
Azon túl, hogy az üveggyapot rugalmas üvegszál-szövetek sűrű összefonódásából áll, nagyon sok levegőt képes megkötni. Magának az üveggyapotnak a sűrűsége minden esetben attól függ, hogy milyen mennyiségű kötőanyagot használtak fel hozzá, illetve milyen módon préselték ki a friss masszát. Ennek köszönhetően találkozhatunk vele nagyon laza formában, egyfajta takarós állagban, valamint sűrűbb, szilárdabb táblás megoldások képében, amivel sík felületek burkolása, illetve szigetelése valósulhat meg. Puha formájában gyakran alkalmazzák csövek, vízvezetékek és egyebek hang-, illetve hőszigetelésére.
Az üveggyapot lemezeket jellemzően előre kivágják és formázzák, így fix méretben kaphatók, míg a takarószerű megoldások tekercsben érhetők el, ennek megfelelően egyszerre csak nagyobb mennyiségben vásárolhatók meg. Mivel fontos a szálas jelleg fenntartása, ezért gyakorlati alkalmazása kapcsán lényeges odafigyelni arra, hogy felületük ne nyomódjon meg, mert ezzel csökken a hatékonyságuk, a szigetelési értékük. Ezen felül a páraáteresztő képességük is csorbát szenved, ami egy szigetelőanyag esetében különösen jelentős probléma.
Alkalmazható klasszikus hőszigetelésként, de a legtöbbször padlások és tetőszerkezetek esetében találkozhatunk vele. A födém szigetelésével például jelentős mértékben tudjuk mérsékelni a segítségével a hőhidak kialakulását. Tetőgerendák közé helyezve jelentős mértékben növelheti a padlástér szigetelését abban az esetben, ha megfelelő elhelyezést biztosítottak számára, így hálókkal, merevítőkkel vagy szíjakkal rögzítették őket úgy, hogy anyaguk egyáltalán ne tudjon deformálódni. Különösen a réseknél fontos odafigyelni, mert ezeken a pontokon hőhíd, páralecsapódás keletkezhet.
Az időjárás viszontagságait jellemzően rosszul viseli, emiatt olyan helyen alkalmazható csak, ahol megfelelő védelmet kap például a nedvességtől, a fagytól vagy a tűző napsütéstől. Amennyiben szeretnénk elkerülni a hőhidat és egyebeket, az extra cellulózréteg hozzáadása a legtöbbször óriási segítséget jelenthet a rendszernek.
Normál körülmények között az üveggyapot nem penészesedik, azonban különösen tetőtérnél vagy vízvezetékeknél előfordulhat, hogy átnedvesedik, esetleg szerves anyaggal érintkezik. Ilyen esetben a szigetelést fontos mindig átvizsgálni és cserélni, mert az ilyen szennyeződések vagy átnedvesedések rendkívül rossz hatást gyakorolnak a szigetelés minőségére és hatékonyságára egyaránt.
Néhány évtizeddel ezelőtt még több olyan üveggyapot-típus volt megtalálható a boltok polcain, amelyek rászolgáltak a rossz hírnevükre, azonban kevesen tudják, hogy az építőiparban évek óta be vannak tiltva azok a gyapottípusok, amelyek karcinogén anyagokat tartalmaznak, így ma már nem lehet őket használni lakóépületeknél. Különösen az Egyesült Államokban jelentős átalakulással járt mindez, hiszen a tengerentúlon rengeteg üveggyapotot használtak az építkezéseken, de 2011 óta már csak a biológiailag nem lebomló, mindemellett pedig gond nélkül belélegezhető típust lehet megtalálni odakint is az építkezéseken.
Részben ennek a hatására minden üveggyapotból készült szigetelőanyag teljesen új besorolást kapott az egészségügyi tulajdonságok tekintetében, így rákkeltő hatása elvitathatatlan, de ehhez olyan nagy mennyiségben kellene érintkezni vele – méghozzá folyamatosan –, hogy a gyakorlati veszélye mondhatni elhanyagolható. Viszonylag nagyobb probléma, hogy az üveggyapot részecskéi valóban képesek irritálni a szemet, a bőrt és a légzőrendszert egyaránt. Kellemetlen viszketéssel jár, de valakinél más egyéb irritációt is kiválthat a bőrön, az orron és a torokban, miközben torokfájást, rekedtséget, köhögést, néha légzési nehézségeket okozhat.
Itt fontos azonban ismét kiemelni, hogy tanulmányok bizonyítják: ha az üveggyapot beépítése megfelelően történt, ezáltal a kivitelezők betartották az összes szükséges előírást, akkor alkalmazása évtizedeken keresztül teljesen biztonságos, nem kell semmiféle kellemetlenségtől vagy betegségtől tartanunk, ha megtalálható az otthonunkban.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
