Az emberek többsége általában inkább szakemberre bízza saját ingatlanjának felépítését, így a téglakötés vagy a falazás tudománya sokak számára ismeretlen marad. Rengetegen vannak azonban, akik szeretnék elsajátítani ezt a tudást, hogy önállóan is el tudják végezni a kisebb munkákat, esetleg ellenőrizni azt, hogy az építkezés során megfelelően dolgoznak a kőművesek. Csakhogy ehhez nagyon nehéz manapság jó minőségű elméleti tudást találni még a világhálón is.
Ezért döntöttünk úgy, hogy az alábbiakban sorra vesszük a helyes falazás menetét, amiről közel sem elég annyit tudni, hogy kell hozzá megfelelő minőségi habarcs, valamint valamilyen hagyományos tégla, amit a Békás Épker kínálatából például nagyon sokféle típusban érhetünk el. Lássuk azonban, hogy miként kell helyesen dolgozni a téglával, ha falazásról van szó!
Tegyük fel, hogy a leendő falszerkezet alapja megfelelő kialakításra került, tehát ellátták vízszigeteléssel és a vízmértéket is rendszeresen használták közben, hiszen megfelelően egyenes falat csak és kizárólag sík alapon lehet kialakítani. Amennyiben minden a helyén, az első téglasor kialakítása minden falazott szerkezet esetében kritikus pontnak minősül.
Természetesen mi is tudjuk, hogy tökéletesen sík alap, illetve szerelőbeton nincs, ezért nagy gondot kell fordítani arra, hogy az első sor téglával kiküszöböljük ezeket a hibákat és hiányosságokat – mégpedig a megfelelő vastagságú habarcs lerakásával. Mindez nem azt jelenti, hogy a több centiméteres szintkülönbségeket így kell eltüntetni, a túlzottan elrontott szerelőbetont érdemes inkább javítani a falazás előtt, amivel érdemes arra törekedni, hogy legalább az első sor minden irányból makulátlan legyen.
Fontos tehát, hogy ne csak a vízszint, hanem a függőleges sík is megfelelően beállításra kerüljön, hiszen erre épülnek majd rá az újabb sorok, amelyekkel némileg még természetesen lehet korrigálni a falat, ugyanakkor a többcentiméteres eltérések nem megengedettek. Ne feledjük el, hogy elsőként mindig a ház tartófalai készülnek el, a válaszfalak felhúzása a későbbiekben is ráér, és jellemzően mindig az első sor beállítása tart a legtovább, és nemcsak az imént elhangzottak mellett, hanem azért is, mert a nyílászárókkal tartani kell a tervrajzban foglalt előírásokat.
Hogy konkrétumokat is említsünk ebben a cikkben, a falszerkezet első sorának kialakítása kapcsán a legfontosabb lépés mindig a szintezés lesz. Ehhez érdemes egy lézeres szintezőt alkalmazni, hiszen a segítségével páratlan pontossággal tudjuk meghatározni a szerelőbeton legmagasabb pontját, ami egyfajta indulószintként funkcionál majd. Minden falazás azzal indul, hogy ezen a ponton elhelyezünk egy téglát, majd ehhez igazítjuk a lézerberendezést úgy, hogy a jelszint nagyjából fél centiméterrel magasabbra mutasson a leendő habarcsréteg miatt. Ezzel a beállítással tudjuk egységesen vízszintbe falazni az első téglasort.
Amennyiben a szintezés elkészült, a sarkok kialakítása minden esetben az első feladat. Minél professzionálisabban sikerülnek a sarkok, annál egyenletesebb falszerkezetek készülnek. Lényeges, hogy a sarkoknál nemcsak a magasságra kell odafigyelnünk, hanem a függőkre is, hogy az egymás mellé helyezett saroktéglák a másikra tökéletesen merőlegesek legyenek. Ehhez használjunk a lézerjelzés mellett egy kisebb vízmértéket, valamint egy gumikalapácsot, amivel addig kell kocogtatnunk a téglát a megfelelő helyen, ameddig a helyére nem kerül. Ez a folyamat rendkívül egyszerűnek hangzik, de valójában a falazás legnehezebb része, hiszen még a gyakorlott kőművesek is gyakran hosszú percekig dolgoznak egy-egy sarok kialakításán.
Az ajtók minden esetben megnehezítik már az első téglasor lerakását is, hiszen gondosan oda kell figyelni arra: miként állítjuk be az építőanyagokat a falszerkezetbe. Alapszabály ugyanis, hogy kizárólag az a falazás a megfelelő, aminek részeként a nyílászárókhoz kerül a téglák nútos oldala. Ennek az oka leginkább a könnyedebb beépíthetőségben keresendő, hiszen a nútos oldal sokkal több lehetőséget ad a kezünkbe.
Ezért fontos például már a sarokkialakításnál az, hogy ne a nútos felével kifelé indítsuk meg az első sort, hanem fordítva. Amennyiben az adott sorban a falon nem lesz ajtó a falban, akkor természetesen az első tégla indulhat núttal kifelé is, ez alapvetően nem befolyásolja a szerkezet funkcionalitását és minőségét, ennél sokkal fontosabb a fentiekben már említett vízszint és függő betartása.
Amint a sarkok kialakításra kerültek, a sarokpontokon helyezzünk el vékonyabb, maximum 8-as betonvasakat, és minden sarokra tegyünk belőlük egyet úgy, hogy a zsineg széle éppen a tégla külső vonalán helyezkedjen el. Ez az úgynevezett vezetőzsinór, ami abban segít majd nekünk, hogy kellően egyenes téglasort tudjunk elhelyezni a szerelőbetonon.
A sarkok közti falrészeket mindig a leendő nyílászáróktól visszafelé töltjük ki egész téglákkal, és a vágást a falszerkezet közepére, de a legtöbbször inkább a sarkokra pozícionáljuk. Mivel az első sort rakjuk, minden egyes téglánál pontosan ellenőrizzük a vizet, a függőt, és a vezetőzsineghez viszonyított helyzetet is. Amennyiben nútféderes téglával dolgozunk, akkor mindig ügyeljünk arra, hogy csak a tégla aljára és tetejére kerüljön habarcs, a nútféderekhez nem. Azok pontos illeszkedését úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a két téglának a lerakáskor kellemesen csikorgó hangot kell kiadnia, amivel biztosított, hogy a nútok megfelelően összeültek, a téglafelületek pedig szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
Amennyiben a téglát vágni kell – márpedig erre szinte minden sorban szükség lesz –, akkor lényeges betartani két nagyon fontos alapszabályt:
Amint a legelső téglasor lefektetésre került, az ablakok kivételével már csak a kötésekre kell figyelnünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a második sort az elsőhöz képest egy féltéglányi eltolással kell indítani, tehát álló fugák nem eshetnek egymás fölé, sőt egymás közelébe sem, mert csak ilyen esetben tudnak megfelelően összekapaszkodni egymással a stabil kötés érdekében.
Bár az első sort korábban megfelelően kiszinteztük, azért a másodiknál is folyamatosan ügyeljünk a vízre és a függőre, illetve ne felejtsük el a vezetőzsinór kihúzását sem, hiszen egészen a falszint felső részéig nagyon komoly hibákat követhetünk el. Fontos, hogy a második sort is mindig a sarkokon kezdjük, méghozzá jellemzően feles vagy háromnegyedes téglákkal, melyeket núttal kifelé indítunk el, amivel biztos, hogy megfelelő lesz a kötés.
Szintén figyeljünk oda a nyílászárókra, és mindig onnan induljunk el visszafelé egy-egy féltéglával, hogy kijöjjön a megfelelő kötés. Ha az adott falon nincs ajtó vagy ablak, akkor természetesen a sarkoktól is indulhat a falazás, amihez a téglákat már nem kell telibe leragasztani, mint az indulásnál, elegendő csak maximum két széles habarcscsíkkal dolgozni az optimális hatás érdekében. Mindig ügyeljünk arra, hogy a fugavastagság itt már soha ne haladja meg az egy centimétert, de sokkal inkább a fél centiméter felé közelítsünk vele.
A harmadik sor téglával ismét úgy kell eljárnunk, mint a legelső sorral, hogy megfelelő kötés alakuljon ki. Ilyenkor a fal építése már jellemzően önálló életre kel, gyakorlatilag adja magát, hogy hová és miként kellene építeni, így a vízmértékkel folyamatosan ellenőrizve tudunk egyre magasabb szinteket elérni. Minél magasabbra épül a fal, annál többször érdemes hosszabb vízmértékkel is ellenőrizni a függő helyzetet, amivel elkerülhetjük, hogy a fal kifelé vagy befelé megdőljön.
A felsőbb szinteken, így a nyílászárók fenti részein természetesen nehezíthetik a dolgot az áthidalóbeépítések, majd a falat záró betonkoszorú felszerelése, azonban ezeknek a kialakítása már egy másik folyamat, ennek megfelelően egy következő cikkben foglalkozunk vele a jövőben.
Felkeltettük érdeklődését?
Kérdésével forduljon hozzánk bizalommal.
Olvassa el legfrissebb híreinket
